Az Újpesti Napló IV. évfolyamának 8.számában (2010.03.01.) jelent meg az alábbi olvasói levél:
Tisztelt Szerkesztőség! 2010. február 1-én egy csaló a következő szöveggel pénzt csalt ki tőlem:
Megállított a IV. kerületben a Labdarúgó utca környékén, hogy postát keres, mert pénzt akar felvenni. Nagyon jól csinálta, mert először nem rögtön azzal kezdte, hogy adjak pénzt...
Azt mondta, hogy lemerült a telefonja (a telefonomat kölcsönadtam és úgy is csinált, mint aki beszél valakivel), a telefonfülkében meg otthagyta a pénztárcáját, amiben benne volt az összes irata. Vidékre kellene utaznia sürgősen, viszont a buszra csak jeggyel engedik fel.
Mikor megállított, nagyon zavartan beszélt, hogy Ő cukros (most már kezd jól lenni, mert beadta az inzulinját), egyébként meg mindenki részegnek nézte, pedig csak rosszul van. Ő jogász, valami szerződésekért kell vidékre utaznia. Nagyon hitelesen felépített sztori volt, remegett a keze, tényleg nagyon jó színészi teljesítményt nyújtott.
40-45 év körüli testesebb férfi őszülő hajjal és talán szakállal. Fekete dzsekit viselt farmerral, kis sporttáska volt nála, intelligens, művelt embernek tűnt, választékos szóhasználattal.
A barátnőm ma arról tájékoztatott, hogy egy ismerősét ugyanezzel a szöveggel verték át a napokban a Gellért hegynél. Vagyis járja a várost az illető és sorra pénzt csal ki.
Szeretném, ha egy rövid cikk erejéig leírnák röviden a történetet, hogy mást ne verhessen át. Rendőrségi feljelentést nem tettem.
Üdvözlettel: Egy olvasó
Ehhez nem nagyon lehet hozzászólni semmit. A tapasztalat azt mutatja, hogy idegennek nem lehet semmit sem "kölcsön" adni, sajnos ennek néha tényleges rászorulók is megisszák a levét.
Remélem az a történet is ismerős, amikor megy a faszi az utcán, velünk szemben, és mikor odaér elénk, felkiált, lehajol, és látszólag a földről felszed egy aranygyűrűt, amit csodálkozva mutat nekünk.
Ha megállunk, kikéri a véleményünk, megtapogattatja velünk, majd megkérdi, szerintünk mennyibe kerülhet a gyűrű. Ha mondunk egy árat és az alacsony, ő valószínűleg feljebb értékeli, majd hirtelen kiböki, hogy mivel neki inkább pénz kellene, meg úgyis ott vagyunk mi is, mi lenne, ha 5000, 10000 Ft-ért eladná nekünk a talált kincset?
Ilyenkor ha megvesszük a gyűrűt, röviddel később kiderül, hogy az arany amúgy sárgaréz, és persze a csaló nem a földön találta a gyűrűt, hanem csak úgy tett, s a zsebéből halászta elő.
8 éve vagyok Budapesten, eddig kb. ötször próbáltak behúzni ezzel a "most talált aranygyűrű" dologgal.