Körlevelet kaptam az IWIW-en, kivételesen a jó fajtából, még válaszoltam is rá. A levél témája az "ICE" mozaikszó volt, a legenda szerint ezt kell beírnunk a mobilunkba, és akkor tudják, melyik hozzátartozónkat, ismerősünket kell hívni, ha velünk baleset történik.

Mentősök tapasztalták, hogy közlekedési baleseteknél a legtöbb sérültnek van mobiltelefonja. Olyan sérülteknél, akikkel nem lehet kommunikálni, a segítségükre sietők nem tudják, hogy a telefon hosszú címlistájából kit értesítsenek.

Mentőápolók és mentőorvosok azt javasolták, hogy a szükség esetén értesítendő személy adatait mindenki ugyanazon megjelölés alatt adja meg.

A nemzetközileg elismert megjelölés: ICE  (= In Case of Emergency = "vész esetén"), ez alatt a név alatt annak a személynek a telefonszámát kellene megadni, akit vészhelyzetben / szükség esetén a rendőrségnek, mentőknek, tűzoltóknak fel kellene/lehet hívni. Ha több ilyen személyt szeretne megadni, a következőképp lehetséges: ICE1, ICE2, ICE3 stb.

Könnyű megcsinálni, nem kerül semmibe és vész esetén nagy segítség lehet! Küldd el minél több barátodnak, ismerősödnek, hogy minél szélesebb körben elterjedhessen ez a hír!

Nos, ennyi a körlevél. Persze azt nem mondanám, hogy mindenki küldje el 25 ismerősének, de az ötlet érdekes. Annál is inkább, mert pár éve, rendőr ismerősömnek csörgött a mobilja, ránézek és kérdem, hogy ki az a "ICE Édes"? És ő ugyanezt mondta el akkor, hozzátéve hogy a mentősök itthon is ezt nézik először.

De utánanézve a neten, it is lehet erről találni?

Az angol Wikipédia azt írja, hogy az ICE az egy olyan program, mozgalom (most így fordítom), ami lehetővé teszi a mentőknek, tűzoltóknak, rendőrségnek, stb. hogy az áldozat közeli hozzátartozóival könnyen és gyorsan felvehessék a kapcsolatot, akár életbevágó orvosi információkat szerezve a sérültről.

A mozgalom a 2000-es évek közepén indult, a brit rohammentős, Bob Brotchie 2005-ben kampányolt is érte. Az ötlet hamar népszerűvé vált, és Európán és Ausztrálián át elére Észak-Amerikát is.

Maga Brotchie kampánya is érdekes, ő a 2005-ös londoni bombamerényletek során személyes tapasztalatokat szerzett arról, hogy sok ember a sokk hatása miatt nem képes megszólalni, vagy elmondani ki is ő. Ilyenkor a mobiltelefon nagyon sokat segített az azonosításban, vagy akár a már említett orvosilag fontos információk megszerzésében. A mobilokban való turkálástól már egyenes út vezett valamilyen univerzális azonosító felé, amit nem kell keresgélni, hanem mindenki által egységesen használatos.

Szóval jó ötlet, én most át is írok 1-2 számot, hogy ha tényleg rádobnak a fejemre egy bombát, akkor könnyen elérhető legyen az információt adó hozzátartozóim listája.