2010.05.31.
20:50

Írta: Szekuriti Blogger

157. A büntetőjogi felelősségre vonás akadályai

Sok esetben hallhatjuk, hogy valaki elkövetett egy bűncselekményt, és mégsem lehet érte felelősségre vonni. Egyrészt sokszor nem beszámítható a tettes, ilyenkor nem börtönbe, hanem elmegyógyintézetbe viszik. Máskor meg orvosi betegségeket (pl. epilepszia) hoznak fel, melynek hatására az elkövető megzavarodott. Emellett filmekben is sokszor láthatunk olyat, ahol a főhős a történet végén nem letartóztatja, hanem büntetésből megöli a terrorista-vezért.

Ez mind szép és jó, de mikor nem lehet büntetni, ha nem lehet, akkor miért? Erről szól a bejegyzés.

Első körben meg kell különböztetnünk a büntethetőséget kizáró és a büntethetőséget megszüntető okokat. Első esetben az elkövethető nem büntethető valamilyen ok miatt, a második esetben pedig büntethető, csak eme büntetés valami miatt megszűnik.

Kizárják az elkövető büntethetőségét, ha az nem beszámítható, gyermekkorú, a cselekményt kényszerítés vagy fenyegetés hatására hajtotta végre, esetleg tévedésből, vagy elöljáró parancsára. Ugyanilyen kizáró ok lehet az is, ha a feljelentést kizárólagosan megtehető személy ezt a feljelentést nem teszi meg, illetve törvény szabályozta más okok is felmerülhetnek.

Az elkövető büntethető, de büntethetősége megszűnik amikor meghal, kegyelmet kap, a cselekménye a társadalomra már nem veszélyes, illetve a bűncselekmény elévül.

Itt kell megemlítenünk a jogos védelmet, melyről akkor beszélünk ha saját személyünket, más személyt, vagy saját- és más tulajdonát támadás éri. Fontos kiemelni, hogy a támadásnak már meg kell kezdődnie, vagy közvetlenül fenyegetnie kell az előbb említett személyeket, vagy javakat. A támadó magatartásának jogellenesnek kell lennie, és szükséges az elhárító cselekvésünk. A jogellenesség is fontos, mert nyilván nem rúghatjuk fejbe a rendőrt ha az éppen minket akar valamiért lefogni, de a utcai támadó ellenünk intézett ütésekor igen. A törvény kiemeli, hogy inkább ne gyakoroljunk önvédelmet és meneküljünk el azon eseteknél, ahol ez a becsületünket, vagy fontos érdekünket nem veszélyezteti, illetve a támadó felmenő-ágú rokonunk, vagy elmebeteg, nem beszámítható.

Bár a védekezésnek a támadással arányosnak kell lennie (ha bottal jönnek nekünk, nem lőhetjük fejbe a támadót), a törvény szerint a büntetésünk korlátozás nélküli mértékben csökkenthető (tehát akár nem is kapunk büntetést), ha a támadás miatti ijedtség vagy felindulás miatt lépjük túl ezt a mértéket.

Megint csak nem büntethető, aki a cselekményét végszükség miatt teszi meg. Ilyenkor az elkövető a saját vagy más javait a közvetlenül fenyegető és másképp el nem hárítható veszedelem elől menekíti. Fontos, hogy ezen menekítés okát ne ő idézze elő, és a menekítés közben elkövetett cselekménye kisebb sérelmet okozzon, mint amelynek elhárítására törekedett. Tipikusan ilyen eset lehet, ha valaki betör egy házba mert rátámad egy medve, esetleg a tűzoltó, aki kiveri a tűzcsap mellé parkoló kocsi ablakát azért, hogy megkezdhesse az addig akadályozott oltást. Itt is meg kell jegyezi a mértékletességet és az arányosságot, az előbb említett tűzoltó sem veri ki a kocsi összes ablakát, zúzza be a szélvédőt, szúrja ki az összes kereket…

Újabb kizáró ok a büntethetőséggel kapcsolatban a megengedett kockázat vállalása. Ezt nem szabályozza a Btk., ide szokták említeni a társadalmi cél érdekében vállalt kockázatokat, pl. egy orvosi kísérletet. Van olyan eset is, amikor a cselekmény formailag bűncselekmény lenne, a törvény azonban másképp rendelkezik, ilyen cselekmény az abortusz, ami a Btk. szerint nem emberölés.

Nem büntethető az sem, aki hivatali vagy szolgálati kötelessége közben azért követ el bűncselekményt, hogy az elkövetése hasznosabb legyen a társadalomnak, így pl. az elfogott rabló visszatartása  enélkül lehetne a rabló személyi szabadságának korlátozása. Ha már megemlítettük a hivatali kötelezettség miatti elkövetést, akkor megemlítjük az orvosi kötelezettség miatti elkövetést is, egy súlyosan fertőző beteg karanténban tartása is az előbbi bűncselekmény lenne, míg a valóságban természetesen nem az.

Érdekességként megemlíteném az úgynevezett házi fegyelmi vagy fenyítő jog gyakorlását, a szülő ilyenkor megint csak korlátozza a gyermeke szabadságát, de a törvény e szerint engedélyezi. Másik érdekesség még a sértett beleegyezése, itt azt hoznám fel példának, amikor két bokszoló egymást üti a ringben, s ha egyikük nyomorékra veri a másikat, attól még nem lesz büntethető, a résztvevő felek kvázi beleegyeztek a sérülésbe akkor, amikor nekiálltak bokszolni.

Megint csak speciális eset, amikor az elkövető az elöljáró parancsára követett el bűncselekményt. Itt ki kell emelni, hogy az elkövetőnek nem lehetett tudomása arról, hogy valójában bűncselekménynek számít az elkövetése, ha pedig mégis tudott róla, akkor a parancs teljesítését meg kellett volna tagadnia, ennek hiányában már nem a parancsnok, hanem a tényleg ő a felelős.

A törvény rendelkezik másodlagos akadályokról is, ezek megléte nélkül nem büntethető az elkövető. Ilyen akadály pl. a magánindítvány hiánya, ekkor a cselekmény csak akkor büntethető, ha a sértett kéri (könnyű testi sértésnél hivatalból nem indít eljárást a rendőrség, csak ha a sértett feljelentést tesz). Ugyanide sorolható a kívánat hiánya, a törvény itt említi meg pl. egy diplomata rágalmazását, ez csak akkor büntethető, ha a megrágalmazott diplomata a diplomácia csatornáin eziránti kívánatát fejezi ki.

A Btk.-ban felsorolnak még néhány mentesülést, ilyenkor ugyancsak meg kellene büntetni az elkövetőt, az mégis mentesülést kap: hozzátartozó nem büntethető feljelentési kötelezettség elmulasztása, illetve bűnpártolás miatt; bárki hamis tanúzás miatt, ha az önmagát vagy hozzátartozóját elkövetéssel vádolná; ha az elkövető rágalmazásnál, becsületsértésnél, kegyeletsértésnél az állított hírt bizonyítani tudja.

Mint azt már a bejegyzés elején említettem, vannak olyan esetek, amikor az elkövethető büntethető lenne, de ezen büntethetőség megszűnik. Ilyen eset az elkövető halála, az elévülés, a kegyelem, vagy egyéb okok.

Az elévülési idő életfogytig tartó szabadságvesztéssel sújtott bűncselekményeknél 20 év, más bűncselekményeknél a maximálisan kiróható büntetési tétel, de legalább 3 év, illetve néhány bűncselekmény sohasem évül el (néhány háborús bűntett, emberiség elleni bűncselekmények, emberölés súlyosabbnak minősülő esetei, emberrablás, terrorcselekmény, stb.).

Kegyelmet adhat az Országgyűlés közkegyelem formájában, vagy a Köztársasági Elnök egyéni kegyelem formájában. Ezen kegyelmek lehetnek eljárási, mely a folyó eljárást megszünteti a vádlott ellen, végrehajtási, mely a végrehajtást részben, vagy teljesen megszünteti.

Ugyancsak megszűnik a büntethetőség, ha az elkövető cselekménye időközben nagyon csekély mértékben lesz veszélyes a társadalomra, vagy ez a veszélyesség meg is szűnik. Egy történelmi példát tudok ide mondani: egy megszálló hatalom ellen agitáló személyt elítélhetnek az akkori jogszabályok miatt az agitációért. Ha azonban közben megdöntik a megszállókat és demokratikus állam jön létre, az agitátor cselekménye már nem veszélyes a társadalomra, sőt már nem is biztos, hogy bűncselekménynek számítana.

Az büntethetőség megszűnésénél az egyéb okok között a Btk. megemlíti az előkészületnél az önkéntes visszalépést (pl. elindulunk valakit kirabolni, de aztán meggondoljuk magunkat és hazamegyünk), a kísérletnél az önkéntes elállást vagy az eredmény elhárítást (pl. betörünk egy üveget, de megbántjuk és önként kijavíttatjuk), hivatalos személy elleni erőszakra irányuló csoportosulás önkéntes elhagyását a hatóság felszólítására (pl. kővel felszerelkezett csoport tagjaként meg akarjuk dobálni a rendőrséget, de amikor felszólítanak a jogellenes tevékenység abbahagyására, mi letesszük a követ, és elhagyjuk a területet).

Mint a fenti hosszú írásból látható, a büntethetőség alól sok esetben ki lehet térni, megint más esetben hétköznapi felfogással nem is gondolunk bűncselekménynek egy olyan cselekményt, ami elvileg a törvényi előírások betartásával, a mentesülések nélkül pedig az lenne. Jogászok a megmondhatói, hogy ezen törvények mennyire így működnek a valóságban, személy szerint nekem vannak fenntartásaim. Ismerősöm példáján tudom sajnos, hogy a jó és nyilván drága ügyvéd mennyire fontos: az a huszonéves fiatal srác elment diszkóba, ott persze alkoholizált, majd szóváltásba került egy másik fiatallal. A másik fegyvert rántott, erre ismerősöm visszatörte a könyökét. Közben kiderült, hogy a másik fél egy szabadnapos rendőr, s ismerősöm börtönbe vonult hatóság elleni erőszak miatt, miközben egyrészt az ügyre rá lehetett volna fogni az önvédelmet (fegyveres támadás elhárítása), másrészt pedig ismerősöm, az elkövető ténybeli tévedésben volt (a szabadnapos rendőr nem számít rendőrnek, ha nem igazolja magát, addig sima civil és így maximum súlyos testi sértés lenne a cselekmény).

1 komment

Címkék: jog börtön bíróság büntetés felelősség akadályoztatás

A bejegyzés trackback címe:

https://szekuriti.blog.hu/api/trackback/id/tr552281994

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

borleszk (törölt) 2010.09.13. 09:38:33

lenne néhàny kérdésem. 1. ezek mennyire EU konform szabàlyok? (én Svàjcban élek, itt is esetleg hasonlo torvényekre szàmithatok?)

2. emlitetted a bokszolok esetét. mi torténik ha egy rogbimeccsen a jatékos bepipul a birora és eltori a làbàt? kiàllitjàk nyilvàn, de buntetojogilag felelosségre vonhato?

3. a rendor a diszkoban hogy adta el magàt szolgàlatban levo rendornek? jozan volt?

mi torténik ha sok évnyi krav maga utàn egy jogos onvédelmi helyzetben a leghatàsosabb modon semlegesitem a tàmadot azonban ez sulyos séruléseket okoz neki? ez még érdekesebb ha puszta kézzel akar megutni és egy hirtelen mozdulattal visszatorom a konyokét, buntetni fognak hogy egy beidegzodott mozdulattal védtem meg magam?

udv!