2010.06.20.
10:16

Írta: Szekuriti Blogger

159. Agresszió

Munkánk  során sokszor találkozunk az agresszióval, mind az őrők, mind a hétköznapi emberek megnyilvánulásainál. De mit lehet tenni ellene, lehet -e egyáltalán, kezelhetjük -e? Ehhez érdemes egy kicsit megnézni magát az agressziót, és annak hátterét.

Az agresszióra általánosságban nincs is kifejezés, meghatározás, mivel sokféle megnyilvánulása lehet az embereknél és az állatoknál is. Közös jellemző azonban az, hogy az agresszor (aki a cselekményt kifejti) valamilyen kellemetlenséget okoz áldozatának. Hogy ez most verés, szóbeli feddés (embernél), vagy harapás, karmolás (állatnál) az teljesen egyedi dolog.

A viselkedéskutatók az agresszív viselkedést három szempontból vizsgálják:

  • aktív, vagy passzív -e az agresszió: tehát az agresszor megtesz valamit (aktív), vagy nem tesz meg valamit (passzív)
  • közvetlen, vagy közvetett -e az agresszió: a másik teste ellen irányul (közvetlen), vagy nem a teste ellen irányul, pl. lelki sérülést okoz (közvetett)
  • fizikai, vagy verbális (szóbeli) -e az agresszió: történik -e konkrét fizikai tett, vagy sem

Eme fenti három szempont alapján csoportokba lehet osztani minden agresszív cselekedetet. Ha megütünk valakit, akkor aktív (mert tettünk valamit), közvetlen (mert a test ellen irányul) és fizikai (mert történt fizikai cselekedet) az agresszió, míg ha csak visszautasítjuk egy fontos segítség nyújtását, akkor passzív (mert nem segítünk), közvetlen (mert lelki sérülést, sérelmet okozunk) és verbális (mert nem történt fizikai cselekedet) az agresszió.

Az őrködés során a fenti kategóriák mindenféle kombinációja előfordulhat.

A fenti kategóriák során megnyilvánuló erőszakot két fő típusba soroljuk, ezeket érdemes felismerni (nem nehéz), mindkettő típust másként kezeljük, másként védekezünk ellene.

A düh kiváltotta agresszió mindig akkor következik be, ha az elkövetőt valamilyen inger, sérelem éri, s erre erőszakkal reagál. Ügyfélszolgálatokon dolgozó kollégák erről hosszú történeteket mesélhetnének: bejön a panaszos, nem a kívánságai szerint történik az ügyintézés, dühbe jön, és agresszorrá válik. Itt ide értendő a verekedés (aktív, közvetlen és fizikai agresszió) és a hangos anyázás (aktív, közvetett és verbális agresszió) is. Ennek a típusnak a fő jellemzője, hogy az erőszak nem mindig következik be, lehet, hogy a dühös személy inkább elhagyja a helyszínt és maximum magában forrong.

Az agresszió másik típusa azonban jóval veszélyesebb, az instrumentális agressziót mindig valamilyen cél vezeti. ez a cél lehet bármi, egy tárgy ellopása, egy ember megkéselése, vagy akár a figyelem elterelése. Eme agresszió ellen elég nehéz védekezni, mert míg a düh által kiváltott agresszió előbb-utóbb elmúlik (megnyugszik az agresszor), addig ennél a típusnál addig fennáll, míg a célját el nem éri (a tárgyat ellopják, az embert megkéselik, stb.).

Akkor foglaljuk is össze a fentieket! Ha egy célszemély, aki ugye az agresszor, düh által kiváltott agresszióval közeledik felénk, akkor esetlegesen lehetőségünk van elkerülni a cselekményt, megnyugtathatjuk, csitíthatjuk őt, míg a második típusnál nincs lehetőség a szóbeli megoldásokra, mindenképpen meg fogják kísérelni a cselekmény végrehajtását.

A védekezés módja is eltérő, mindkét típusnál fontos a higgadtság, de a dühös embernél nem vehetjük fel az agresszor szerepét (ha mi is kiabálunk, csak rosszabbodik a helyzet), míg egy fizikai támadásnál fell kell vennünk ezt a szerepet (a védekezés egyben agresszió is).

Szólj hozzá!

Címkék: agresszió támadás védekezés

A bejegyzés trackback címe:

https://szekuriti.blog.hu/api/trackback/id/tr142281990

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.