A mai levelünk íróját az egyik főnöke  - testi érintéssel ill. verbálisan is - szexuálisan zaklatja:

„Január óta dolgozom  őrként egy budapesti irodaházban.

Szeretem a munkámat, a kollégákkal is jól kijövök. Egyedül a megbízó üzemeltetési igazgatójával vannak problémák. Szinte az első munkanapomtól kezdve obszcén vicceket mesél nekem, illetve alig félreérhető célozgatásokkal próbálja a tudtomra adni, hogy tetszem neki, s hogy a legszívesebben mit is csinálna velem. Viszont engem ő egyáltalán nem érdekel, mert négy éve járok egy fiúval, akivel már az esküvőnket tervezgetjük. Ezt többször mondtam is az igazgatónak, de továbbra is úgy viselkedik, mintha ezt meg se hallotta volna. Gyakran megérinti "véletlenül" a kezemet, karomat, hajamat, de volt már olyan, hogy a térdemet is.

Egyik alkalommal  az  történt, hogy  jött kifelé a recepció mögött lévő diszpécseri szobából, s mikor elment mellettem – pont telefonáltam – ráütött a fenekemre, majd sietősen távozott a mélygarázsba. Ez nagyon felháborított. Gondolkodtam is azon,  hogy őrszolgálati jelentést készítek az esetről, de ezt a végén mégse tettem, mert nagyon szégyelltem a történteket, s nem akartam, hogy mások esetleg a szájukra vegyenek. A területi igazgatómnak szóban viszont megemlítettem a dolgot. De nem hinném, hogy ő bármit is lépett volna, mert azóta sincs változás a zaklatóm viselkedésében.  Most már ott tartok, hogy nem bírom tovább, s hogy inkább kilépek. De ha kilépek, akkor  hol fogok tudni elhelyezkedni most a legnagyobb munkanélküliség kellős közepén? Egyébként is, miért nekem kell menekülnöm?”