Sokszor találkozom turistákkal, kollégák pedig rendszeresen mesélnek ilyen történeteket. Rendszerint észrevenni már az első pillanattól, hogy a belépő vendég magyar -e, vagy külföldi. Hogy hogyan? Pár sztereotípia biztos végigvonul majd ezen az elemzésen, ha valakinek van még kiegészítő turistás élménye - persze vagyonvédelmi vagy biztonságtechnikai oldalról - akkor ne habozzon, a komment lehetőség biztosítva van.

1. Ha valami nem jön össze, vagy egy rendezvény/program elmarad

Sajnos sokszor a rendezők legjobb szándéka ellenére sem jön össze egy előre meghirdetett program, rendezvény (pl. a főszereplő nem érkezik meg), de volt már olyanban is részem, amikor a szervező tűnt el a befizetett jegyárakkal, természetesen a program megszervezése nélkül, ránk, a biztonsági szolgálatra hagyva az emberek tájékoztatását.

Mit csinál ilyenkor a külföldi turista? Általában megérti, hogy nem jön össze a program, visszakapja a pénzét, vagy esetleg átváltja egy későbbi eseményre, programra.

Nem így a magyar. Egyből jön az "engem átbasztak", "nekem ezért kártérítés jár" beidegződés, és általában apukával a fronton (anyuka hátulról lázít) elkezdődik a műsor. Volt olyan helyzetben is részem, amikor több magyar család lett beengedve Budapest egyik vezető kulturális helyére, majd amikor elmaradt a műsor, és visszakapva a pénzt kifele mentek, az apukák vezényletével majd mindegyik család lenyomta nekem a "na ide sem jövünk többet" szólamot, miközben az volt az egyetlen este, amikor nem öltönyös emberkék futkoztak az épületben, másrészt meg kb. méterenként volt több érték elhelyezve mint az apuka egész családjának+nekem az éves bevételem. És persze ők nem fognak többet jönni, a ház meg nagyon hiányolja őket. :-)

Amire figyelni kell ilyenkor: a kifelé menő háborgó tömeg szeretettel rúg egyet az értékes bútoron, vagy az ajtón, nyilván ezek tehetnek róla ha valami balul sült el. Nagyon vicces dolog ez, tekintve hogy egy-egy ilyen káresemény nekem akár a havi fizetésembe kerülhet (mert minek vagyok ott, ha nem tudom megakadályozni, nem?), az okos károkozó után meg nem mehetek, elhagyva az őrhelyem, ha meg hívnám a rendőrséget, azok kicsit sem röhögnének a telefonba és persze azonnal kivonulnának a felháborodott ajtót szétrugdosó-apukát megkeresni.

2. Nekünk ez jár

10000 Ft-os jegy valamilyen koncertre, körtúrára, stb. Külföldi család megjön, mosoly, jönnek a kinyomtatott voucherrel, internetes foglalással, majd kifizetik a jegyeket és leülnek, várnak.

Jön a magyar család, apuka nagy hangon elkezdi mondani, hogy milyen drága a jegy, és hogy a magyaroknak miért nem olcsóbb, jegyárus diáklány pislog kifelé a fejéből. Aztán persze apuka kifizeti a jegyeket és már jön is felém. WC-t keres, ha a közelben tudok mutatni, akkor az a baj, hogy majd "vécészag" lesz, ha esetleg van emelet és ott, akkor miért nincs a közelben..

Persze a gyerekek páros lábbal tiporják az esetlegesen kitett 100000 Ft értékű, baromira kényelmes foteleket, míg anyuka rájuk nem szól. Apuka újra, jó hangosan, félszemmel engem nézve, fél szemmel meg a jegyárust, hogy hadd ugráljanak, hiszen ez benne van a jegyárban, úgyis drága volt a jegy..

Azért fél szem továbbra is rajtam, hátha mégsincs annyira benne az árban a bútor-gyilkolászás.

Amire figyelni kell ilyenkor: egyrészt megint a vagyontárgyak, másrészt a hülye kölyök úgyis addig ugrál/futkozik, amíg le nem fejel valami éles dolgot, vagy ki nem töri valamijét, aztán ilyenkor meg nem elég a mentő hívása, hanem elvárnák tőlem az azonnali woodoo-varázslattal történő gyógyítást, ráadásul az objektum a hibás, vagy én, mert "miért nem szóltam rá a gyerekre?". Ennek elkerülésére egy idő után már kifejezetten csúnyán szoktam nézni, vagy feltűnően nyújtózkodni, így a rendetlen kölykök legalább annyira csökkentik a tevékenységük volumenét, hogy a nyakukat már nem tudják kitörni miatta..

3. Te csak egy hülye/köcsög biztonsági őr vagy

Külföldi jön, hello, how are you? Mosoly, kérdezik az infókat, mosolygok, válaszolok, elirányítom őket, kifelé integetnek, hellooooznak, meg ezerrel mosolyognak.

Japán turisták meg annyira szépen meg vannak nevelve, hogy ha kell, fél órát elálldogálnak a bejáratnál közvetlenül, és véletlenül sem mennének beljebb ha én nem modnom külön, hogy csak nyugodtan, tessék befáradni!

Erre jön megint a magyar család, a csorda rámnéz, bamba arc, apuka azzal a "tudom-én-baze-mit-csinálok" fejjel megy a feje után. Kb. tízig számolok magamban, jön vissza piros fejjel, "jónapotkívámokozva", majd elrebegi, mit is szeretne. Mire már majdnem elmondom, elrohan, ha esetleg még fontos dolog lett volna a mondandómban, úgyis háromszor visszajön, mert nem tud az infó nélkül mit kezdeni, persze kifelé menet ismét csak felemelt orral, rám sem nézve, köszönés nélkül elvonulás.

Amire itt figyelni kell: furcsa módon a megbízóra, vagy annak képviselőjére. Mivel természetesen ők mindig mindent jobban tudnak, meg fogják kérdezni, hogy az előbbi apukát miért engedtem csak úgy be a gyerekkel? Mert mi van, ha lopni akarnak, vagy terroristák? (Na persze. Ráadásul ha megkérdem, hogy elnézést, ugye nem lopni akarnak, akkor biztos az lesz a válasz, hogy igen, nem? Természetesen vannak módok a nemkívánatos alakok azonnali felismerésére, de a megbízó mindig jobban tudja..)

A bejegyzéshez kapcsolódó témakör a csövesek viselt dolgai (vagyonvédelmi szempontból), a terveim szerint hamarosan erről is lesz itt poszt.

(Ha valakit érdekel szakmai téma, és van ötlete, a kommentek között jelezheti, és megpróbálok írni róla, ha értek hozá..)