Hát igen, elég durva, hogy a kutya nem szarja össze magát a metrón. Hangok, fények, meg minden...

Hihetetlenül értelmesek ezek a kutyák. Nagyon sokat dolgoznak velük, hogy ilyen képzettek legyenek....és nem szarják össze magukat a zajoktól....

sexhell.hu
anotherlife2time.qwqw.hu

Egyik katonatársam Dunakeszin dolgozott kutyakiképzőként, sokat mesélt a gyakorlatokról, de a leginkább megrázó az volt, hogy - állítása szerint - néhány év után az állandó figyelem, feszültség miatt kezd tönkremenni az idegrendszerük, és elkezdenek hibázni. Nem olyan könnyű a 120/20000 arányt javítani, ha közben folyamatos utánpótlás is kell.

Mellesleg (remélem, nem sért senkit): honnan tudja a vak ejtőernyős, hogy elérte a talajt? Meglazul a kezében a póráz...

Másfél guriga azért nem semmi.
Nem akarok demagóg lenni, de az leszek.

Ha továbbra is ilyen jól alakul kis hazánkban a munkanélküliségi helyzet, akkor ennyi pénzért simán akadnának emberek is, akik ellátnák ezt a feladatot. Meg ezer más dolgot, amit egy kutya ellátni képtelen.

Nézzük csak: a kutyát először ki kell képezni, megbízhatóan dolgozni max. 5-6 évig tud. Kosztot/szállást kap a gazditól.

Sztem egyes reménytelenebb sorsú településekről simán akadna akár megbízható jelentkező is arra, hogy szállás (1 ágy a sarokban)+kaja (szigorúan csak annyiért, amennyit egy kutya is megeszik)+évi 300 rugóért cserébe' napközben alkalmanként elkísérgessen bárhova látássérülteket. Ha még egy állandó éjszakai műszakot is tudnának vállalni árufeltöltőként, egy ilyen 5-6 éves kiruccanásból akár egy szerényebb vidéki házikó ára is összejöhetne nekik.

Azt hiszitek nem lenne már most is jelentkező, aki örömmel aláírna?
És ez egy tragédia.

@Pista bá':
Tényleg demagóg duma,de mintha én irtam volna minden szavát!
Vakon (bocs') fogadtam,hogy a kutya labrador.

@Pista bá':
Tényleg demagóg duma,de mintha én irtam volna minden szavát!
Vakon (bocs') fogadtam,hogy a kutya labrador.

@Pista bá':
Demagóg duma,de mintha csak én irtam volna :)
A baj csak ott van,hogy egy ilyen labradornak több esze van,mint sok emberenek.
Sory

Ennyi "server error"
Mikor küldtem nem ment el,most bepótolta.

Ezt tényleg Te vetted fel?Költői volt a kérdés!Örülök, hogy volt szemed rá!
@Öreg Sam: Az a baj, hogy sok emberben nem lehet úgy megbízni, mint a /egy/ kutyában.Olvasgassátok csak a napi rövid híreket, megy nyitott szemmel járva látni, hogy mi történik, mik történnek.

Az animal planeten megy egy műsor, amiben azt mutatják be, amerikai börtönökben egyes rabok képezik ki a kutyusokat. Mondjuk ott alapvetően azt mondták, hogy mozgássérült embereknek képezik ki, olyasmiket tanítanak nekik, hogy villanyt oltsanak le, illetve egyes tárgyakat hozzanak oda, pl gyógyszert. Az egy jó ötlet szerintem. Ja, az ottani kutyuk menhelyről kerülnek oda, megmentett ebek.

@Pista bá': Nem elrugaszkodott az ötlet, sőt, számos országban működik is. Működik néhány helyen Magyarországon is, önkéntes segítőkkel.
Munkábajárás során minden nap látok én is egy lányt. Ő egy agglomerációs településről vonatozik be dolgozni a kutyus segítségével, aztán jön a metró+ 1 átszállás troli. És mindez a kutya "vezényli".
Biztos nagobb köztük a bizalom, mint egy átlagos házaspár között:-)

@órarugógerincű felpattanó: Szerintem is jó ötlet. Nem mintha érdekelne a börtönlakók sorsa, de ez még számukra is hasznos lehetne. Ha kijönnek, legalább a kutyákhoz megtanulnak máshogy hozzáállni azok, akik korábban még kutyaszámba sem vették őket.

A vakvezető kutyák képzését az állam nem támogatja: a két magyarországi kiképzőközpont kizárólag magánadományokból és a Magyar Vakok és Gyengénlátók Országos Szövetségének támogatásából gazdálkodik.
Aki szeretne, adhat nekik 1%-ot: ez egy igazán méltó ügy.
A baráthegyi kiképző honlapja például:
www.barathegyisegitokutya.hu/?item=1

Egy kutya alapjaiban változtatja meg egy látássérült ember életét; gyakorlatilag teljes önállóságot biztosít.

jah van 120 ""értelmes"" kutya
és több tízezer veszett dög ami bármikor átharaphatja valaki torkát az utcán

én arra szavazok hogy ne legyen legális kutyát tartani városban

ezek a kutyák már annyira okosak hogy majdnem már beszélni is tudnak! a kiválóan képzett kutyák nagyon drágák, pont azért, mert sok idő megtanítani velük a helyes viselkedést!

veszbejarat.org

Lehetne egy adag pénzt spórolni,ha pl kipróbálnák azt,amit a miskolci rendőrők:az állatmenhelyekről hoztak el kutyákat és őket képezték ki rendőrkutyává.megfelelő teszteléssel és tanítással azokból a kutyákból is jó vakvezető válhatna,nem lenne gond velük,és még hálásabbak is lennének.

Nem a kutya ára kerül sokba, nem neves kennelekből jönnek ezek a kutyák. Hanem az etetése, kiképzése, ami egy kutyakiképzőnek 24 órás elfoglaltság, a kutya vele él, vele megy mindenhová, és annak az embernek kell fizetést adni. Az egyik ismerősöm így képez vakvezető kutyákat, egész nap a várost járják, megismerkednek különféle felszínekkel, közlekedési eszközökkel... csak az, hogy egyszer megutaztatja a kutyát a buszon, már pénzbe kerül, mivel amikor még nincs kiképezve, akkor nem ingyenes a szállítása... ez kerül egy csomó pénzbe, nem maga a kutya.

@a wow rossz: Igen, mert minden nap hallani, hogy kutyák harapják át emberek torkát...én többet hallom, hogy emberek vágják át emberek torkát, és emberek kínoznak állatokat. Akkor én arra szavazok, hogy a kutyák ne tarthassanak embert a városban!!!

Minap láttam éppen a Dózsa György úton egy ilyen kiképzést.
Kocsival álltam a piros lámpánál, látó nőt vezetett a vakvezető kutya, de mintha nem láto lenne, rajta a jelzés, zöld lámpáig fegyelmezetten várt, majd zöldre elindult.
Átérve jutalmat kapott a kutya.

És ekkor jött a számomra meghökkentő dolog, a park felől szembejött velük egy féri, aki két boxert vezetett. A boxerek befeszítették a pórázt, úgy nekifeszültek, hogy a vakvezető kutyát elérjék (jó esetben csak körülszaglászni akarták), eközben a kutya teljesen nyugodtan fegyelmezetten állt továbbra is, nem ugrott meg, nem ment közelebb, szilárdan állt a kiképző lábánál.
Szóval nem csak a metró, troli, zajok, amiket ki tud zárni és nem "szarja össze magát", hanem a többi kutyát, ne adj isten macskát is ignorálni tudja.

Biztosan nem szimpatikus sokaknak, amit írok, de két hozzászóló is van, aki erősíti bennem azt, amit az üggyel kapcsolatban érzek.
Azt gondolom, hogy az állatokat nem szabad szolgákká tenni, azaz elvenni az életüket, hiszen ezeknek a kutyáknak szinte 24 órás a szolgálatuk. Egy nyomozó-, vagy kábítószerkutató kutya elvégzi a munkáját, és utána élheti a saját kutyaéletét. A munkájukat szinte játéknak tekintik.
Itt olvastam arról, hogy ezeknek a kutyáknak tönkremegy az idegrendszere, mástól, hogy sok munkanélküli ember is szívesen ellátna ilyen munkát.
Már a bányalovakról is leszoktunk...

@Pista bá': Működhetne ez is. Csak az emberek között nincs meg a bizalom. Ahhoz nagyon meg kell bízni a másik emberben, hogy ne rabolja ki, ne verje át, ne használja ki.

@Pista bá':

s a vakvezető ember megnyalja barátságosan a kezedet időnként?

azt nagyon kevesen tudják, hogy a kutya kiképzésének első lépcsője az, hogy egy szerető, gondoskodó családnál töltse el az anyjától való elszakítást követő egy évet. erre lényegében bárki jelentkezhet, nem kell hozzá különleges képzettség, a lényeg, hogy egy év alatt a lehető legtöbb mindent ismertessenek meg a kutyával. a cél az, hogy a kiskutya szocializált, emberszerető és nyugodt legyen. mivel a kutyával kapcsolatos költségek sem terhelik a befogadó családot, én azt mondom, hogy aki teheti, gondolkozzon el rajta, mert nem akkora teher egy okos kiskutya fejlődését nézni és segíteni egy éven keresztül. és nagyon nagy büszkeség, amikor később, már egy vak ember segítőtársaként látjátok viszont.

és mondom, annak ellenére, hogy nem igazán teher, a kiképzés nagyon-nagyon fontos előfeltétele a kiskutya családokhoz való kihelyezése. ahogy én tapasztaltam, ez egy nagyon kényelmes módja annak, hogy jót tegyetek.

több info itt: mvgyosz.budapest.hu

@AnnaKarenina: menj és beszélgess pár vak emberrel, akiknek kutyák segítenek. nézd meg azt a az örömöt, és azt a szeretet, ahogyan segítőtársukról beszélnek. a 24 órás szolgálat sem igaz, mert amikor otthon vannak, akkor nyilván nincs stressz. a vak emberek az otthonukban teljesen jól elvannak segítség nélkül is, a kutya olyankor ugyanúgy él, mint a többi otthon tartott eb. illetve kicsit jobban.

és könyörgöm, fogjátok fel, erre a feladatra az ember nem olyan jó, mint a kutya.

Képzeljétek, egy vakvezető kutya is jár erdőbe, rétre, póráz és önfegyelem nélkül, labdával, bottal és gazdival játszva. Adott esetben napi 2-3 óra ilyen munka van csak rá kiosztva, otthon pl. egy-egy vak remekül tájékozódik, ott kutya a kutya. Olvasmány pl. itt: mek.oszk.hu/06900/06965/06965.htm

Nekem labi-keverékem van, nincs "munkája", látszik rajta, hogy unatkozik. :) És amikor nincs dolga (kaja, séta, labda, simogatás), akkor nyugodtan fekszik, és nézelődik, vár, hogy történjen valami.

@Kaiser János: nem illik kikémkedni, hogy gépelek éppen :))))

@pPanni: javítás: hogy MIT gépelek éppen

@MesésKrémes: még egy tévhit. a menhelyi kutya soha nem lesz olyan kiegyensúlyozott, mint az, amelyik születésétől fogva szerető környezetben van. nem tudom, jártál-e már menhelyen, szörnyű, még az is, ahol a lehető legjobb körülmények között tartják a kutyákat. folyamatos stressz az állatnak.

persze az agresszív, kompetitív környezet egy rendőrkutya esetében előny, hiszen néha emberre kell támadnia. a rendőr simán el tudja verni, ha elkanászodik. a vakvezető kutya ideális esetben a kritikus időszakban (gyerekkorában) egyáltalán nem találkozik agresszióval. a vakvezető kutya maga kell legyen a megtestesült, kizökkenthetetlen nyugalom.

@Kaiser János: a link helyesen: www.mvgyosz.hu/

@Kaiser János: Elhiszem, mert kutyával élni öröm, és azt is, hogy egy kutya sokkal nagyobb biztonságot adhat.
Annál, hogy ugyanúgy kiviszik játszani, ugrándozni, van némi kételyem, vagy segítség kell hozzá, hiszen még látónak sem mindig egyszerű ez. Fel kell mérni a terepet, az esetleges többi kutyát, stb.
A másik, amiről itt szó esett, és örülnék, ha írnátok róla, hogy a stressz valóban leharcolja-e pár év alatt az idegrendszerüket.

@Pista bá': Szerintem neked nincs kutyád. Bármikor odaadnám egyik tetszés szerinti rokonomat a kutyámért cserébe.

@Dr. Otto Von Schnitzelpusskrankengescheitmeyer: Hát erre most mint mondjak....
Jelenleg valóban nincs kutyám (sajnos előző kedvencem 3 éve elpusztult), de szeretem őket. Viszont a rokonaimat talán jobban.

Én azért még nem csalódtam annyira a rokonságomban, hogy "bármelyiküket odaadnám a kutyámért cserébe", ahogy te mondod.

Valóban rengeteget jelent egy kutya szeretete, de azért álljon meg a menet!

@AnnaKarenina: a vakok nincsenek magukra hagyva, és a kutyák sem. az idegrendszerük pedig nyilván jobban igénybe van véve (te is lefáradnál, ha ennyi mindenre kéne figyelned egyszerre), de az, hogy x év után nyugdíjba mennek, nem azt jelenti, hogy idegbetegek lesznek, és semmire se jók, hanem csak annyit, hogy a vakvezetést, mint feladatot már nem kell ellátniuk. és szó sincs arról, hogy ilyenkor rosszabbra fordulna a sorsuk.

azt vegyétek észre, hogy a vakvezető kutyákat születésüktől fogva szeretetben és megbecsülésben tartják, minőségi táplálékot kapnak, folyamatos orvosi felügyeletben és ellátásban részesülnek. ma hazánkban a kutyák igen kis százalékának van ilyen jó dolga. persze, dolgoznak is, a szó szoros értelmében. de az sem szenvedés számukra, hiszen folyamatosan érzik, hogy szükség van rájuk, megbecsülik őket. mondom, akivel találkoznak, attól csak jót kapnak.

ajánlom, hogy menjetek el nagyobb rendezvényekre, nézzétek meg, hogyan bánnak a kutyákkal a vakok és a kutyakiképzők. és nézzétek meg, hogyan reagálnak rá a kutyák. bármelyik kutya boldog lenne csak fele ennyi szeretettől is.

Többen is írtátok, hogy jó lenne a vaknak a képzett kutya helyett az emberi segítség is. Hát, nem tudom... Ez a 24 órán keresztül ott van valaki, és figyeli, hogy épp mire van szükség megoldás nekem elég furán hangzik. Én biztosan senki idegent nem engednék be így a lakásomba...
A másik dolog meg az, hogy persze a kutyát azért képezték ki, hogy segítse a gazdáját, de emellett ott van a gazdája mellett, lehet őt simogatni, szeretgetni, foglalkozni vele, és ha egy segítővel mászkál valaki az utcán, akkor ugyanolyan elszigetelt lesz a többi embertől, mint amikor fehérbotot használ, csak esetleg gyorsabban, egyszerűbben jut el A-ból B-be, viszont ha ott van mellette egy kedves, szép, okos kutya akkor úton-útfélen megszólítják a gazdát, vagy csak egyszerűen megjegyzik, hogy milyen szép és okos kutya van ott, közvetlenebbek lesznek egyszerűen az emberek. Ha egy kutyás vakot lát valaki az utcán akkor nem a vakot látja benne, hanem egy lányt, akinek van egy nagyon okos kutyája.
Nekem van egy kutyám, nem vakvezető, mivel gyengénlátó vagyok, nekem nincs szükségem vakvezetőre. Jelzőkutyaként kaptam, tehát nem tud vezetni, nem mondok neki olyanokat mint "ajtóhoz", "lépcsőhöz", "zebrához" stb. Ő csak egy kedves engedelmes barát, de nekem ez így pont jó, és életem egyik legjobb döntése az volt, amikor beadtam az igényt a kutyára. Iszonyúan sok dolog megváltozott körülöttem azóta. Addig nem jártam ki szinte soha a faluba sétálni, mert egyedül soha nem volt kedvem, viszont amióta velem van, rengeteget vagyok kint, és köszönnek az mberek az utcán, mosolyognak, kérdezősködnek, mesélnek a kutyájukról meg ilyenek. Nem úgy mászkálok mint egy "zombi", akihez kb. soha senki egy szót sem szól.
Én régen mindig csak oda mertem elmenni, olyan útvonalokon mertem közlekedni, amikben 100%-ig biztos voltam, mert iszonyú szégyenlős voltam, és nem mertem kérdezősködni. Amióta velem van a kutya, azóta már rengetegszer jártunk ismeretlen helyeken, és nagyon élvezem, hogy most már olyan helyekre is el tudok menni egyedül, ahol még soha sem jártam azelőtt. Nem azért mert kikerüli az előttem levő akadályokat, jelzi a le-fellépőket, hanem azért, mert biztonságérzetet ad, és akármit meg merek kérdezni az utcán. Persze előtte valaki elmondja, hogy hogyan kell elmenni az adott helyre, de most már azt mondom, hogyha esetleg eltévednénk, majd megkérdezek valakit, és visszatalálunk. Simán megkérdezem pl., hogy ez a metró melyik irányba megy, hol kell felmenni az aluljáróból, merre van a buszmegálló, ez épp melyik busz, stb. Egyszer volt olyan, hogy át kellett szállnom a Deákon a másik metróra, előtte kérdeztem anyumat, hogy hogyan kell eljutni az egyik metrótól a másikig. Azt mondta, hogy ezt így most pontosan nem tudja elmondani, majd megoldjuk. És tényleg sikerült, először mentem amerre én gondoltam, aztán egy nagy csoport embert kezdtünk el követni, és már ott is voltunk a mozgólépcsőnél. Nem nagy dolog, de hogy én akkor mennyire büszke voltam magamra...:). És ezt így a kutya nélkül, egy évvel ezelőtt egyszerűen nem mertem volna megcsinálni.
Ma voltunk együtt postán, és gyógyszertárban, szép volt az idő, odajöttek hozzánk beszélgetni, és sok elismerő megjegyzést is hallottam útközben. Nincs annál jobb érzés, amikor állok sorban, és azt hallom a hátam mögül, hogy dícsérgetik a kutyát.
Egy-egy ilyen út után általában fülig érő vigyorral szoktam hazajönni.
És imád velem jönni, ha meghallja, hogy leveszem a pórázt meg a nyakörvét a helyéről, abban a pillanatban elkezd csóválni, ugrálni. Nagyon aranyos olyankor!
Nagy szavaknak tűnhetnek ezek, de nekem ez a kutya megváltoztatta az egész életem.

@Kaiser János: @Lizy05: Kaiser János és Lizy köszönjük mindkettőtök beszámolóját, észrevételét.