Az előző bejegyzésben megjelenített Metropol levélről jut eszembe egy kamarai történet, amelynek elszenvedője a barátnőm volt. Már régóta meg akartam írni, hát íme, most eljött az ideje:
A Vagyonvédelmi Kamara egyik megyei szervezeténél kapott barátnőm és a testvére munkát tavaly nyáron. A munkát az egyik ismerősük ajánlotta. Közepes méretű borítékokba kellett belerakni 3 db A4-es lapot félbehajtva, majd lenyálazni, lezárni a borítékot. A két nap alatt 2000 db volt kitűzve célul.
Magam is csodálkozom, de barátnőméknek ragasztottak közteherjegyet a kék színű alkalmi munkavállalói kiskönyveikbe, mondtam is neki, hogy ez a vagyonvédelemben nem igazán szokás (mármint az adózás, főleg ilyen átmeneti munkáknál). A meglepetés akkor érte őket, mikor a fejenkénti 2×8 óra munkára kaptak 5600 forintot, így lenyomva az órabért 350 ft/órára. Ezen még a szülők is meglepődtek, mert gyakorlatilag ennél bármelyik diákmunka jobban fizet, s a borítékolás eléggé mocskos munka.
Ami még szemet szúrt a barátnőmnek, hogy ahol a testvérével borítékoltak egész nap, ott volt még két titkárnő, akik szemmel láthatólag egész nap unatkoztak, néha kávét főztek, vagy fogadtak egy-két látogatót. Itt jön be a a kérdés, hogy mire is megy el a vagyonőrök éves tagdíja? Arra (is), hogy minden megyei apróbb központba be lehessen tenni egy, kettő, öt, tíz, stb. rokont, akik szinte a semmire fizetést kapnak. Így a rokon is kap valamit, a pénz elköltése is el van számolva, csak sajnos a vagyonőröknek semmivel sem lesz jobb dolguk ettől.
Vajon ha a vagyonőrök dönthetnének a saját befizetéseikről, megengednék, hogy egy ember munkáját több végezze el?
