Hollandia a drog hazája, bárki drogozhat, nincsenek korlátok. Vagy mégsem? Akkor mi az igazság?
Hollandia, a többi európai gyarmatosító országhoz hasonlóan már a 19. században élénk drogkereskedelmet folytatott, elsősorban a gyarmatokkal. A bevétel óriási volt, 1876 és 1915 között például 3,5 milliárd dollár, a holland kincstár bevételeinek 10%-a.
Az 1900-as évek elejére azonban az USÁ-ban már komoly gondott okozott a belföldi drogfogyasztás, így nem csoda, ha az USA a kábítószer elleni háború élére állt. 1912-ben megszületett a Hágai Ópium Konvenció, mely szerint az aláíró országokban ópiumot csak orvosok írhattak fel gyógyászati célból, egyéb forgalmazása és birtoklása büntetendő. Ennek hatására Hollandia 1919-ben elfogadta az Ópium-törvényt. Az ópium üldözése azonban lazább volt, mint pl. az USÁ-ban, többnyire pénzbüntetés járt érte, míg 1930-tól a rotterdami rendőrség kábítószer-ügyosztályt alakított, s az üldözés szigorodott.
A marihuána 1953-ig legális volt Hollandiában, ekkor azonban az USA nyomására - kinek Európában állomásozó katonái át-átruccantak egy jointra a Hollandokhoz - tiltólistára került az országban.
A hippi kultúrával, majd később a pszichedelikus zene térhódítása nyomán Hollandiába is elért az amfetamin, az LSD majd a heroin is. A fiatalok fellázadtak a régi felfogások ellen, amit a különben is etnikailag nagyon színes holand társadalom kevésbé fogadott keményen, mint a tengerentúl: amszterdami központtal szinte naponta történtek happeningek, demonstrációk. A fiatalok az egyetemek elvégzése után beszivárogtak a fontosabb állami és gazdasági pozíciókba, s támadást indítottak a hagyományos konzervatív felfogás ellen.
Az 1969-ben létrehozott Hulsman Bizottság jelentést készített, melyet az amerikai és brit hasonló bizottságok jelentéseivel szemben, a holland törvényhozók be is fogadtak. Loek Hulsman 14 szakértőjével cáfolta a kapudrog-elméletet, mely szerint a lágydrogok, mint a marihuána fogasztásától egyenes út vezet a keménydrogokig, másrészt rámutatott, hogy pl. a dohány sokkal nagyobb fügőséget okoz, mint a kender. Kimondták, hogy az érvényes tiltások fenntartása költséges, nem ellenőrzi a drogpiacot, a tiltott használat egészségügyi kockázata magas és megerősíti a szervezett bűnözést.
Az 1973-ban hatalomra kerülő centrum/baloldali kormány 1975-ben új javaslatot terjesztett be, mely szerint az amfetamin ellenőrzését szigorítanák, a kenderszármazékokat elkülönítenék a keménydrogoktól és a kender saját célra történő használatát és birtoklását bűncselekményről szabálysértéssé minősítenék vissza.
1976-ban a törvényt elfogadták, az engedélyezett marihuánamennyiséget 30 grammban határozták meg, illetve az ún. házi dílereket is engedélyezték, hogy a fiatalok úgy juthassanak marihuánához, hogy ne kelljen találkozniuk a kemény drogokkal. Ezek a házi dílerek max. marihuánát árulhattak, és max. 30 grammos limittel. Ez lett alapja a coffee shopoknak.
Fontos észrevenni a törvényalkotók szándékát: a könnyűdrogokat nem büntetik úgy, mint a keménydrogokat. A holland szabályozás szerint a marihuána használata nem bűncselekmény, de a birtoklás igen, elméletileg egy hónapos börtön szabható ki még a 30 grammnál kevesebb marihuána birtoklásáért is. A valóságban azonban még soha nem büntettek meg ezért senkit, annál inkább a keménydrog-kereskedelmet, heroin vagy kokain kereskedelme miatt 12 év is kapható, melyet súlyosbító körülmények 16 évre emelhetnek.
(És most egy kis szolgálati közlemény: sajnos a szeptember 26-án meghirdetett játék nem váltotta be a hozzá fűzött reményeimet, néhány Facebook-feliratkozáson kívül csak 2 történet érkezett. Így most akkor a játékot legalább 2011. január 1-ig meghosszabbítom, hátha kedvet csinálok a beküldésekhez.)