Több szó esett az én posztjaimban, és a biztonsági őrökkel kapcsolatos cikkekben is a testi sértésről. Ehhez fűznék most pár gondolatot.
Először is, a testi sértés pontos definíciója a Büntető Törvénykönyv 170. paragrafusa szerint:
170. § (1) Aki más testi épségét vagy egészségét sérti, ha a sérülés vagy a betegség nyolc napon belül gyógyul, a könnyű testi sértés vétségét követi el, és két évig terjedő szabadságvesztéssel, közérdekű munkával vagy pénzbüntetéssel büntetendő.
(2) Ha a testi sértéssel okozott sérülés vagy betegség nyolc napon túl gyógyul, az elkövető a súlyos testi sértés bűntettét követi el és három évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.
(3) Ha a testi sértést aljas indokból vagy célból, továbbá ha védekezésre vagy akaratnyilvánításra képtelen személlyel szemben követik el, a büntetés bűntett miatt könnyű testi sértés esetén három évig, súlyos testi sértés esetén egy évtől öt évig terjedő szabadságvesztés.
(4) Bűntettet követ el, és egy évtől öt évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő az elkövető, ha a testi sértés maradandó fogyatékosságot vagy súlyos egészségromlást okoz, illetőleg, ha a súlyos testi sértést különös kegyetlenséggel követi el.
(5) Aki a (2)-(4) bekezdésben meghatározott bűncselekményre irányuló előkészületet követ el, vétség miatt két évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.
(6) A büntetés két évtől nyolc évig terjedő szabadságvesztés, ha a testi sértés életveszélyt vagy halált okoz.
(7) Aki a súlyos testi sértést gondatlanságból követi el, vétség miatt egy évig terjedő szabadságvesztéssel, közérdekű munkával vagy pénzbüntetéssel, a (4) bekezdésben meghatározott esetben három évig, életveszélyes sérülés okozása esetén öt évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.
(8) Az (1) bekezdésben meghatározott vétség elkövetője csak magánindítványra büntethető.
Ami nekünk kell: ha a sértett 8 napon belül gyógyuló sérülést, vagy betegséget szenved, akkor könnyű, míg 8 napon túl gyógyuló sérüléseknél súlyos testi sértésről beszélhetünk. A gyógyulás időtartalmát persze nem puszira találják ki, orvosszakértő állapítja meg.
Fontos talán még annyi ebből a szövegből az, hogy a könnyű testi sértés csak akkor büntetendő, ha valaki feljelentést tesz ez ügyben, míg a súlyos testi sértésnél a hatóság feljelentés nélkül, hivatalból köteles eljárni.
A testi sértés tárgya mindig egy, vagy több ember testi épsége, illetve egészsége, a passzív alany, tehát aki elszenvedi a sértést, az bárki lehet. Itt büntethetőség szempontjából néhány kivételt kell tennünk, a törvény ugyanis nem tekinti testi sértésnek azt, aki önmagának okoz testi sérülést (ugye ha valaki elkezdi levagdosni az ujjait, azt maximum diliházba dugják, de nem indítványozzák, hogy az elkövetőt testi sértés ügyében is ítéljék el). Van még egy speciális kitétel, mely szerint ha egy katona azért csonkítja meg önmagát, vagy azért károsítja egészségét, hogy a katonai szolgálat alól kibújjon, akkor ez sem tekinthető testi sértésnek az előbbi felfogás szerint, viszont ilyen esetben megvalósul a Btk. 346. paragrafusában nevesített Kibúvás a szolgálat alól bűncselekménye.
Mikor történik meg a valóságban a testi sértés? Ha a testet bántalmazzák, vagy valakinek az egészsége sérül. A törvény értelmezése szerint testi épség sértésénél a sejtekben, szövetekben alaki elváltozás, vagy működési zavar lép fel, míg egészség sérülésekor a test szerveiben az anatómiai egyensúly felborul, működésük sérül, így betegségnek nevezett kóros állapot jön létre.
Fontos még, hogy a könnyű testi sértés csak szándékos elkövetés, míg a súlyos testi sértés gondatlan és szándékos elkövetés esetén is büntetendő. Tehát ha valakinek 8 napon belül gyógyuló sérülést okozunk, de ez gondatlanságból következik be, akkor a törvény nem büntet meg minket, míg ugyanezen gondatlanságnál 8 napon túl gyógyuló sérülésnél már büntethetőek leszünk.
Mivel a könnyű vagy a súlyos testi sértés megítélésének alapja az igazságügyi orvosszakértő szakvéleménye, ezért érdemes még erről is egy kicsit bővebben írnom.
A gyógytartam kérdésében a szakértői gyakorlat vizsgálja az anatómiai gyógytartamot, mely szerint akkor gyógyult a sérült, ha a megsértett szövetek anatómiai egysége helyreállt (pl. a vágás behegedt). A másik vizsgált gyógytartam a funkcionális, melynél akkor beszélünk gyógyulásról, ha a sérülés miatt károsodott funkció teljesen helyreállt (pl. megszűnik a mozgáskorlátozottság).
A jogi megítélésnél a Legfelsőbb Bíróság BK. 57. számú állásfoglalása alapján járnak el, mely szerint a tényleges gyógytartamot szakértő állpítja meg. Ez nem azonos például a kórházi kezeléssel, vagy a táppénzzel, és minden esetben egyedileg határozzák meg. A gyakorlat alapján időtartalma az anatómiai és a funkcionális gyógytartam időtartamai közé esik.
Vannak azonban esetek, melyeknél nem állapítható meg a gyógytartam. Ilyen esetek például, amikor a bűncselekmény a kísérlati szakaszban meghiúsul, vagy a sértett meghal a gyógyulás közben, a sértéstől független ok miatt, vagy a sértett szándékos magatartása miatt a gyógyulási idő nem egyezik meg az elvi gyógyulási idővel. Ezen esetekben a szakértő vélelmezet gyógytartamot állapít meg, és akkor ez alapján ítélik meg a könnyű, vagy a súlyos testi sértés fennforgását.
A büntetés kiszabásánál vannak bizonyos minősítő körülmények, mely alapján súlyosabb ítélet irányába tolódhat el a büntetés. Ilyen eset az aljas indok vagy cél, amelyet a törvény nem ír le, az adott esetben fennálló tényezők alapján határozható meg.
Minősítő körülmény az is, ha a sértés maradandó fogyatékosségot okoz, ez lehet pl. egy testrész elvesztése, de lehet ugyanígy a nemzőképesség elvesztése is. Ide sorolandó amúgy a test maradandó esztétikai elváltozása is.
Ha súlyos egészségromlás lép fel a sértettnél, ilyen esetben mindig vizsgálják a sérülés előtti állapotot, és ha a sértés krónikus betegséget eredményez, meglévő betegséget súlyosabbá tesz, vagy esetleg valaki elveszti még meg nem született magzatát, minősített esetté válik a cselekmény.
A különös kegyetlenség is minősített cselekmény, amúgy majdnem minden bűncselekménynél az, a sértésnél csak súlyos testi sértés esetén lehet minősítő tényező. Különös kegyetlenség pl. védekezésre képtelen személy bántalmazása, vagy a kínzás, vagy ha sérül az emberi méltóság bántalmazás közben.
Életveszély okozása szintén minősítő körülmény, itt ugyancsak a Legfelsőbb Bíróság mutat irányt, a 15. számú Irányelv szerint életveszély a halál reális bekövetkezésének lehetősége. A büntetés mértékét befolyásolja ennél az esetnél az is, hogy az életveszély közvetlen (pl. létfontosságú szervet érint), vagy közvetett (pl. a megsérült testüreg, mely fertőződhet) -e.
Igen, ezt is meg kellett tanulnom anno. Nem, nyílván nem a vagyonőri vizsgához :) A kérdésekre megpróbálok válaszolni.