A blog írásaiban már többször utaltam rá, hogy ha egy gyerek a gyermek-, illetve a fiatalkorában folyamatosan negatív hatásoknak van kitéve, akkor ennek egyenes következménye lesz egy antiszociális, a társadalomba beilleszkedni képtelen, a társadalmi normáknak megfelelni nem tudó felnőttlét. De miért is nem lép ilyenkor közbe a polgármester, a jegyző, az iskolaigazgató, vagy a Gyámhatóság?

Mai posztomban a gyermekek veszélyeztetéséről, illetve pár személyes kapcsolódó élményről lesz szó. A bejegyzés megírásához az ötletet, és a szakmai anyag nagy részét a Rejtjel Kiadó által megjelentetett Pszichológiai szakismeretek című könyv adta (részletes adatai a poszt végén).

Tehát. Nyilván nem újdonság, hogy ma, Magyarországon számos gyerek veszélyeztetettként éli (tengeti) életét. A szakma a veszélyeztetettségnek több formáját ismeri, ez alapján beszélhetünk szociális és anyagi jellegű, vagy egészségügyi, illetve morális veszélyeztetettségről is.

Szociális és anyagi veszélyeztetettség

Az első kategóriába tartozó veszélyeztetettségnél a gyermek nagyon rossz anyagi körülmények között él, és ez károsan hat ki a személyiségére. Milyen is lehet ez a rossz anyagi körülmény?

Például az éhezés. Itt nem arra kell gondolni, hogy nem kerül az asztalra Coca-Cola, meg Big Mac menü, hanem a gyerek nem kapja meg azokat a nélkülözhetetlen tápanyagokat, melyek feltétlenül szükségesek a normális testi fejlődéséhez. Alapvetően minden gyerek (és ember) számára megadott időszakokra (hét, hónap, stb.) le lehet bontani egy kötelező jellegű menüsort, mely tartalmazza ugyanúgy a húst, a zöldséget, stb. vagy más megközelítésből nézve a szénhidrát / fehérje / zsír és vitaminok megfelelő arányú egyvelegét. Jó, ezt minden értelmes ember tudja is, csak legfeljebb társadalmi és szociális neveltetésének engedve, szinte reflexszerűen főzi meg/tervezi meg a családnak az ennivalót (húst kell enni, zöldséget kell enni, a tej egészséges, sárgarépát kell enni, ma ezt együk, mert tegnap ez volt, stb.). Azért jó ezt így leírni, mert ennek hiánya alapján már megalapozottan lehet a gyerek veszélyeztetéséről beszélni, és megtenni a kötelező ellenlépéseket. Amúgy egy napközis konyhánál, öregotthonban is ilyen leírások/kötelező ajánlások alapján állítják össze a heti menüsort - és igen, ezt borítja fel a sok ügyes kiszállító cég, mely 22 négyzetméter felületű heti étlapján több száz féle kaját rendel, hogy az ember véletlenül sem a főzeléket válassza, hanem a menőnek számító thai/kínai/japán/zulu/stb. heti specialitásokat.

Egészségügyi veszélyeztetettség

A következő kategóriánál, az egészségügyi veszélyeztetésnél sem túl bonyolult a képlet, a gyermek veszélyeztetve van, ha folyamatosan fertőző környezetben él, vagy higiéniailag elhanyagolt, stb. Nehéz elképzelni azt, hogy a gyerek egy házban 30 kutyával összezárva, vagy -10 fokos szobában ne lenne veszélyeztetve. Mégis, saját tapasztalatom, hogy egyik falubeli ismerősöm általános iskolájában az igazgatónő vitte el a kisgyereket orvoshoz, mert a szülei nem foglalkoztak vele, a gyerek fején meg valamilyen beférgesedett kelés virított.

Morális veszélyeztetettség

A morális veszélyeztetésnél a család erkölcsi normái sértik a társadalmi együttélés alapvető szabályait, legyenek ezek akár írottak, akár íratlanok. Ugye, ha apuka-anyuka folyamatosan be van lőve, akkor írott szabályt (törvény) sért, míg ha csak 22 férfi jár fel naponta meghágni anyukát akkor íratlant sért. És mégis, mindkettő a gyerek erkölcsi megítélését torzítja.

Elmondható az is, hogy a harmadik kategória neveli ki jellemzően a bűnelkövető felnőttek nagy részét, hiszen ha a rossz anyagi körülmények, illetve az egészségügyi veszélyhelyzet inkább a gyerek testét, míg a morális veszélyhelyzet annak "lelkét" teszi tönkre.

Igen, az is nyilvánvaló, hogy sokszor ez a három veszélyeztetettség egyszerre is fennáll, de nagyon sok szegény család van, ahol azért törekednek a tisztaságra, és nem alkoholista/drogos/bűnöző a szülő.

Ha egy gyermek gondozásában részt vevő személy észleli a veszélyeztetettséget, értesítheti, vagy kötelezően értesítenie kell a gyermekvédelemmel foglalkozó hatóságokat. A szomszéd ugye csak értesítheti, egy tanárnak/igazgatónak -elvileg- kötelezően tájékoztatnia kellene a falu/város/kerület jegyzőjét vagy más felelősét.

És akkor jön az eljárás, melynek eredményeképpen a gyereket elvehetik a szüleitől, indokolt esetben akár az eljárás lefolytatása előtt is. A gyerek nevelőotthonba kerül, ahol meg kellene kapnia a számára megfelelő táplálkozási, tisztasági feltételeket, illetve a szellemi fejlődéséhez szükséges minden segítséget.

Aztán ha úgy adódik, a gondozottak egy része nevelőszülőkhöz kerülhet elhelyezésre, más része marad az otthonban. Egyik ismerősöm biztonsági őr, és a felesége azzal foglalkozik, hogy állami gondozásból vesz ki gyerekeket, és felneveli őket. Jó, ez így csúnyán hangzik, de egész szép összeget kap a gyerekek után, mint nevelési költséget, másrészt a 10 gyerek összetartó közösségben, tisztességes körülmények között nőhet fel. ÉS a nevelési költség felhasználását folyamatosan ellenőrzik, szóval ma Magyarországon nem lehet azt megtenni, hogy kiveszünk 10 gyereket a gondozásból, majd az értük kapott pénzt alkoholra költjük. Különben is, 10 gyereket nem egyszerre lehet elhozni, hanem először 1-et, és ha sikeres a nevelés, folyamatosan lehet újabbat fogadni, minden alkalommal külön vizsgálaton átesve, miszerint az eddigi gyerekek megfelelő körülmények között élnek, illetve az új gyerek és a többiek kombója továbbra is megfelelő körülmények között lesz -e.

Be kell, hogy valljam, amíg nem ismertem állami gondozásban felnőtt gyereket/embert, addig bennem is ilyen rémképek éltek ezzel a hellyel kapcsolatban: a lányokat megerőszakolják, a kicsik nyakán cigicsikket nyomnak el, a gondozók vadállatok. Igen, ez a média, van 3 ilyen eset, és hetekig ezzel van teli a sajtó, miközben ismerek olyan harmincas éveiben járó nagycsaládos, boldog apát, aki onnan jött, és nem tud ilyenről. Egyik 23 éves őr ismerősömről is 2 hete derült ki, hogy tizenévesen önként ment otthonba, mert apja ivott, és verte a családot. Valahogy felmerült a téma, és a srác most készül rendőri pályára azért, hogy elvégezhessen egy főiskolát is majd pár éve. És ős sem tudott ilyen történetekről. Szóval ez nem általános.

De mi is akkor a tanulság, vagy szebben mondva, milyen végső következtetéseket lehet levonni ezekből a dolgokból? Azt, hogy véleményem szerint ha egy gyerek nem megfelelő körülmények között nevelkedik, akkor el kell venni a szüleitől.

Jó, ez most durva. De ha egy gyerek 8 évesen már a 30. lopásán van túl, akkor nevelőotthonba kell rakni, míg még nem szenvedett helyreállíthatatlan károkat a jelleme. Különben majd ebből fog élni, ha éppen nem börtönben ül. Vagy ha úgy alakul, akkor fog egy kést, és rabolni és ölni fog. Akibe fiatalként nem nevelik bele a munka elismerését, abba felnőttként már nem fogják. Tudom, szerénységnek tűnhet egy olyan országban ilyet kimondani, ahol legtöbbször a munkának nincs becsülete, mégis a bűnözés nem lehet értelmes alternatíva.

A fent említett könyv: Pszichológiai szakismeretek (főiskolai jegyzet a Rendőrtiszti Főiskola hallgatói számára), Rejtjel Kiadó, ISBN nélkül.
Szerzők: Csondorné dr. Schüller Gabriella pszichológus, Dr. Kis Géza rendőr ezredes pszichológus, Fogarasi Mihály pszichológus, Csernyikné dr. Póth Ágnes pszichológus, Ács Jánosné pszichológus, Tari Katalin pszichológus