Szekuriti blog

Mai levelünk írója  hónapok óta nem talál állást magának:

Már több mint nyolc hónapja keresek munkát! Mindeddig hiába. A meghirdetett állásoknál eleve sokszor nagyon irreálisak az elvárások, lélekölő a munkarend - heti 5-6 nap s mindez napi 14-16 órában -. Ordibáló, okoskodó főnökök, akik még jobban stresszelik az embert. S A KI NEM FIZETETT PRÓBANAP(OK)!!!

A holnap mindenképp értesítünk duma…. A rengeteg e-mailben elküldött önéletrajz, amire válasz  - természetesen – sosem érkezik, s közben az összes  személyes adatodat kiadod idegeneknek. Én már belefáradtam.

Sok állást meghirdető csak  kihasználja a munkanélkülieket, ott rúg még egyet-kettőt  a szerencsétlen emberbe, ahol csak tud. (Tudok olyan munkahelyet, ahol a főnök már hónapok óta próbanapoztat! Azóta ingyen dolgoztatja az állást elnyerni akaró jelentkezőket! S jelentkezőből nincs hiány, mindig van újabb s újabb áldozat, aki bedől neki!)

A hirdetésekben megadott telefonszámok is gyakran vagy emelt díjasak, vagy el sem érhetőek! Tehát még itt is lehúzzák az embert!

Nem tudom hány embernek vannak hasonló tapasztalatai mint nekem, de tartok tőle, hogy sajnos e tapasztalataimmal nem vagyok egyedül!

Ráadásul Karácsony előtt vagyunk, s ettől most még rosszabb a kedvem, még kilátástalanabbnak érzem a sorsomat!  Idén  nálunk nem lesz se fenyőfa se semmi….