A mai, 2010. 02. 22-i Metrolopban egy olvasó megvadult kutyafalkákról panaszkodik:

Kutyafalkák a városban

A televízió híradásából értesültem, hogy egy vidéki gazdának brutális módon megritkította a birkaállományát egy kutyafalka. Az ottani polgármester reagálása sok mindenre enged következtetni, egyet kivéve, az pedig a tenni akarás.

A témához szeretnék hozzáfűzni egy történetet. A mi városunk bizonyos területein a sötét napszakokban szintén falkába verődött kutyák támadják meg a kerékpárosokat. Arrafelé számos munkahely van, a dolgozók kénytelenek közlekedni. A polgármesterünk álláspontja nyilván ugyanaz, mint a fenti, "birkaritkító" esetben.

A helyi gyepmester hozzáállása pedig egyenesen szánalmas. Szeretném tudni, hogy kinek a kötelessége lenne betartani az idevonatkozó törvényt? Ki vállalja a felelősséget a károk megtérítéséért vagy az esetlegesen tragikus kimenetelű esetekért?

Kovács Lászlóné, Szeged

Hogy most ebben mi a vagyonvédelem? Hát a birkák a vagyon részei, és elpusztításukkal csorbult a tulajdonos vagyona, az kutyafalkák ellen történt intézkedések pedig a vagyonvédelem részei.

Igazából sok hozzászólnivalóm nincs is, hátha az olvasóim közül valaki hozzá tud szólni, de mindenesetre érdekes a levél, és egy kicsit megint olyan magyar.

Nem is tudom összeszámolni, hányszor volt olyan gyerekkoromban, hogy bringáztam, és egy-két kutya megkergetett. Mert ugye elég vicces nagy sebességnél esni, emellett meg ha a kutyának úgy tetszik, meg is tépheti az esés után az embert.

Vidéken ha kóbor kutyát látnak a vadászok az erdőben, akkor lelövik, mert nem tudhatják, hogy nem -e veszett, terjeszti -e a veszettséget, városban meg lenne a gyepmester, sintér. Nos, én még sosem láttam őket munkában, akkor valószínűleg nagyon el tudnak bújni. Most így belegondolva, az elmúlt egy évben legalább tízszer volt olyan eset nálam is, amikor kóbor kutyával találkoztam itt, Budapesten, és óvatosan kellett kerülnöm, nehogy véletlenül megharapjon és valami fertőzést elkapjak tőle.

A levelt változtatás nélkül közöltem.