"Tudna kérem egy taxit hívni nekem?" hangzott el a kérdés egy régebbi munkahelyemen kb. kismilliószor. Persze, hogy tudtam. Hívtam, de vannak érdekes dolgok eme téma környékén is.
Nos, egy kultúrális helyen dolgoztam, ahol elég sok idős, konzervatív házaspár is megfordult. Ez alatt azt a embertípust értem, aki vasárnaponként elmegy misére, utána megebédel valahol, havi egy-kétszer elmegy színházba, vagy hangversenyre. Ergo az úriemberek (ha még jelent ez a szó valamit manapság).
Szóval nagyon sokszor kellett taxit hívnom, régebben a CitiTaxit hívtam, ha éppen nem mondtak vállalatot a vendégek, mostanában a Főtaxit, ők kétméteres hóban is képesek kocsit keríteni 5 perc alatt.
De most nem is a taxivállalatokról szeretnék beszélni, hanem a jattról, a borravalóról. Filmekben biztos mindenkinek ismerős az a mozdulat, amikor a főpincérnek, vagy portásnak kézfogással álcázva papírpénzt adnak, és kérnek egy szivességet.
Nos az első alkalommal, amikor velem ez történt, meg is lepődtem, öregúr komolyzenei koncert után jött oda hozzám, kezet fogott velem, majd a kezemben maradt egy 200 Ft-os (akkor még volt papír), és kérte, hogy hívjak neki taxit. Hívtam.
Következő alkalommal megint idősebb úr, kiteszi elém az ötszázast, és kért egy taxit. Elvettem a pénzt az asztalról és hívtam neki egy taxit.
És ennyi :) Több száz hívásból 700 Ft jattom lett, ami valljuk be nem sok, így kijelenthetem, a mai világban már nem járja ez a szokás, a régiek meg kihalnak előbb-utóbb.
Hozzátenném még azt, hogy mindkét esetben kiálltam az épület elé, és megvártam, míg a a taxi megérkezik, gondolom a vendégnek is jól esett az, hogy a sötét utcában nem messze áll tőle egy nagy darab szekuritis a feliratos nagykabátjában.
Talán még két érdekes történetet osztanék meg ebben a bejegyzésben, egyik az, hogy amikor egy az objektumomban dolgozó külsős szerelő maradt a dolgozók közül utoljára, és kicsit túlitta magát, a fiának én segítettem lecipelni a szerelőt az autóhoz. Fiatalember aranyos volt, megállt az autó mellett, mint aki a cipőjét köti, majd hirtelen a kezében termett egy 1000 Ft-os, amelyet mindenképp nekem akart adni.
Másik, hogy amikor felállt a mi cégünk a régi őrök helyett az objektumban, első alkalommal a kihívott taxis beugrott hozzám, és megkérdezte, nekem kell -e adni a 200 Ft-ot. Gondolom a régiekkel úgy volt megbeszélve, hogy hívásonként 200 Ft leeseik az őröknek, én meg pont rányúltam véletlenszerűen ugyanarra a taxiscégre. A 200 Ft-os nem maradt, mert erre külön felhívták a figyelmünket, hogy nem kedvezünk egyetlen taxis, stb. cégnek sem.
A rendezvényeken kapható ilyen-olyan potya dolgokról (pl. ásványvíz, perec) egy másik bejegyzésben írok majd.
