A mai Metropolban újfent megjelent egy olvasói levél, s megint egyet kell értenem vele. A mai magyar vagyonvédelem egyik legnagyobb rákfenéje az, hogy míg a fiataloknak esélyük sincs a normális és teljes életre a nettó 300-500 Ft-os órabérből, addig az alapból 80000-100000 Ft-ot kapó fegyveres testületek nyugdíjasai simán elmennek dolgozni ezért az aprópénzért – ők nem a vagyonőri fizetésből élnek meg, az már csak extra. Nézzük tehát a levelet, melyet Kiskovács Éva írt Pécsről:
A május 10-én megjelent, Meg is kell élni azt a 25 évet című levélhez szeretnék hozzászólni.
A fegyveres testületek tagjai 25 év után mehetnek nyugdíjba, aki önszántából megy, az a nyugdíja 60%-át kapja. Elhiszem, de mivel az ő nyugdíjuknak még a 60%-a is több, mint sok dolgozó nettó fizetése, azért nem olyan nehéz az életük. Főleg úgy, hogy nyugdíjba vonulásuk után munkába állnak újabb 120-150 ezer forintért. Az OKJ-s tanfolyamokat végzett munkanélküliek örömmel látnák el a nyugdíjas rendőrök helyett a biztonsági őr, portás és egyéb munkaköröket. Különben is: ha ennyire nehéz a fegyveres testületek dolgozóinak munkája, miért nem pihennek nyugdíjasként?
Egy családos, dolgozó nő is elfárad 25-35 év munkája után. Először is anya, majd feleség, majd dolgozó nő, végül háztartásbeli – nem beszélve a gyerekek miatti aggódásról, törődésről stb. Természetesen mindennek van szép oldala is. Végezetül a gyerekeink korosztálya nem azért nem szül, mert nem akar, hanem mert nincs munkahely. Ha van munkahely, nincs nagymama (mert ők nem mehetnek nyugdíjba 25 év után), ha beteg a gyerek, a mai kismamák félnek táppénzre menni, mert szinte mindig megkapják a finom megjegyzést…