A szekuriti szakma többek között az órák számolgatásáról szól. A cél: dolgozz minél többet, lehetőleg éjjel-nappal, és fogd be a szád mellé.
Most nézegettem az órapapírjaimat, ugye minket órabérben fizetnek. Kezembe került az egyik régebbi listám, azon írtam, mikor mennyit dolgoztam. Most olyan havi 250-280 órát melózok, ennyi elég is. Rájöttem arra, hogy nem éri meg plusz 100 órát dolgozni 40-50 ezer forintért.
Amiért jó őrnek lenni. Hát igen, már najdnem öt napja nem írtam új bejegyzést. :) Mentségemre legyen mondva, hogy most 200%-on pörgök, amúgy is, folyamatosan olvasom a látogatók hozzászólásait, egész értelmes beszélgetések alakulnak ki a kommenteknél.
Amúgy. Bár örömmel látom, hogy egyre nő a rendszeres visszatérők száma, mégsem küld senki sem történeteket. Ez nem jó. Tessék küldeni, elvileg erről (is) szólna ez a blog, hogy a látogatók küldik a (nem csak) szekuritis történeteiket.
Addig is. Ez egy ilyen "lájtos" poszt lesz. Eszembe jutott pár dolog, ami jó az őrködésben, hadd írjam le nektek. Ebből látszik, hogyha minket is emberszámba vennének, rendesen be lennénk jelentve, lenne szabadság, táppénz, ruhapénz, akkor szinte öröm lenne dolgozni. Még akkor is, ha néha kemény a szolgálat.
Tehát, jó
Az előző, önvédelemről szóló posztomhoz jött Adófizető hozzászólása, erről jutott eszembe pár dolog. Mit is kellene szerintem tenni ahhoz, hogy végre rend legyen az országban? Hogyan csökkentsük a bűnözést? Erről szeretnék itt írni.
Pár dolgot már leírtam a hozzászólásaimban ezek közül, de most komolyan nem emlékszem, mennyire fejtettem ki, itt most legalább össze lesz szedve az egész gondolatmenetem.
Eszembe jutott egy érdekes téma, az önvédelem. Mivel ez mindannyiunkat, őröket és civileket is egyaránt érint, írnék róla pár dolgot.
Először is, érdemes lenne meghatározni az önvédelmet, mint fogalmat. Én ilyenkor a saját magunk védelmére, az esetlegesen velünk lévő személy/személyek védelmére és a tulajdonunk védelmére szoktam gondolni.
Egy kis kikapcsolódás. Egy névtelenséget kérő olvasó küldte az alábbi levelet. Annyira nem szakma-specifikus, érdekesség-móka-kacagás alapon talán érdemes elolvasni.
Most éppen szörnyen fontos dolgaim vannak (nyílván), de hamarosan jönnek az újabb profilomba vágó történetek és elemzések. Addig tessék:
Megint Homár-cikk. Három gyerek újságot vett, majd bementek utána a Tesco-ba. Aztán kifelé jövet az egyikük lemaradt, a másik kettő fizetett és várta a harmadikat. Ekkor megjelent a biztonsági őr, és a srácok hiába mutatnák a blokkot, a biztonsági őr bekísérte őket átvizsgálásra. Bővebben a cikkben elolvasható.
Itt ragadnám meg az alkalmat, hogy válaszolnék a beküldő kérdéseire:
Hogy a nagy klasszikust idézzem: e' öröm e' bódottá'. Végre jöttek olvasói levelek. Talán Miklós levelével foglalkoznék ma, aki az észrevételei mellé kérdéseket is küldött.
Íme a válaszok:
Update: Többen azt kifogásolták, hogy ez már egy éves hír. Elnézést. Akkor legyen ne a Zöld Pardon, hanem xy szórakozóhely. A poszt nem ZP specifikus, hanem magához a beléptetési rendszerhez, mint olyanhoz kívánt hozzászólni, illetve elemzést készíteni róla.
Egy kis érdekességre találtam Bajbis blogján. Nem sokára újra megnyit a Zöld Pardon, "A leghosszabb nyári fesztivál" (lol). Itt történtek változások a beléptetésnél. Bár a ZP oldalán nem találtam semmi ilyet, akkor most a blogger által leírtakat elemzem.
A regisztráció menete:
- Regisztráció a Zöld Pardonban július 30-ig: a hét minden napján reggel 10-től, 21:30-ig, augusztus 1-től: hétköznap 10 és 16 óra között.
- A szülő, vagy hivatalos gyám az ifjú zöld pardonos vendéggel közösen tölti ki regisztrációs lapot a helyszínen. A regisztrációhoz csatolni kell a szülő/gyám és a kiskorú látogató személyi igazolványának másolatát.
- Fiatalkorú vendégünkről fotót készítünk. A kép a kártya lehúzásakor jelenik meg a bejáratnál egy monitoron, hogy a biztonsági őrök azonosítani tudják vendégünket
- A sikeres regisztráció után a kiskorú megkapja mágneskártyás belépőjét, amivel 22 óráig jöhet be a Zöld Pardonba. - A kártya kiváltásának egyszeri regisztrációs díja 1000 Ft.
Igazából a mai nap próbáltam kikúrálni a kezdődő influenzámat, mert holnap meló, s megint csak a blog.hu posztjai közül válogattam.
Orsi néni elmélkedik egy cseppet a 24 órás szolgálatokról, erről jutott eszembe újfent pár gondolat.
A testőrség története, 1. rész. Mivel még mindig nem küldtök be újabb történeteket, ezért megint nekem kell írnom. Belekezdek hát egy többrészes sorozatba, amely a testőrség, a személyi őrség történetéről szól. A sorozat alapvetően Sabjanics István Személyvédelem című könyvére, a magyar és angol Wikipédia szócikkeire támaszkodik, ezt próbálom visszaadni a saját stílusomban és a saját értelmezésemben. Nos, akkor kezdjünk hozzá!
